AZ ÉN HÁZIORVOSOM ILYEN: 

 

Háziorvos. Ő a legelső lépcsőfok a nagy ellátórendszerben. Bíznunk kell, hogy jó irányba küld minket tovább, sőt a szakmán túl emberi gondokkal is fordulhatunk felé. Nemhiába találó az elnevezés: családorvos. Kicsit olyan, mint egy családtag.
Álmainkban a miénk is ilyen. Őt keressük. Nem mondható, hogy a mostanit nagyon leterheljük,konfliktusunk sem volt, hisz ritkán vagyunk betegek. Leginkább csak receptekért megyünk 3 havonta.
A kerületi háziorvosokról megjelent tájékoztatóban szinte kivétel nélkül mindenki neve mellett továbbképzéseken való részvételek, mentőtisztként vagy kórházban, főorvosként, osztályos orvosként eltöltött többéves gyakorlatok, szakorvosi, oktatói rangok, kutatómunkák szerepelnek, mint szakmai előélet. K. Zs. neve mellett semmi.Tucatnál is több év alatt - pedig több vérnyomás problémás is van a családban - egy-két esettől eltekintve magától soha, csak kérésre, mintegy muszájból mért vérnyomást. Az őt megelőző, korábbi orvosunk automatikusan méréssel és mindig "hogy vannak,mi a gond?" kérdéssel indított. K. Zs. soha. A korábbi dr. kérés nélkül hosszasan kereste az anyagi lehetőségünkhöz megfelelő áru gyógyszert, K. Zs. soha nem kérdezte " Ki tudják fizetni? Várjanak, ez elég drága, keresek valami olcsóbbat ugyanolyan hatóanyaggal". Ellenkezőleg. Édesanyám rendszeresen szedett tablettájából 1 havi adag 5 mg.-os 1500ft volt. Egy jóindulatú patikus figyelmeztetett minket, ha 10 mg.-ost írna fel a háziorvos és elfelezve szednénk be, abból 3 havi kerül összesen 1000 ft.-ba!
Hosszas panaszok után megemlítettük, szeretnénk ha egy kardiológushoz is beutalná az édesanyánkat. Egy lesujtó megjegyzéssel, de megírta a papírt / Úgy látszik, a mama szeret vizsgálatokra járni, ha akarja, legyen. Amit érez,az pedig csak a szedett gyógyszerek mellékhatása, mert mindent elhisz, amit a tájékoztatókban olvas./
Röviden:a kardiológus szerint az utolsó pillanatokban mentünk. A vérnyomásgyógyszerek ellenére a szív nagyon le volt terhelve de egy új, napi negyed szem tablettával teljesen megszüntek a panaszok!
Testvéremet cukorbetegségre utaló tünetek kezdték kínozni és ha nem is szívesen de először K. Zs.-t kereste fel.Vérvétel és a normálisnál magasabb vércukor adat után a legelső megjegyzése az volt: "Maga súlyos cukorbeteg,gyógyszerszedés elkerülhetetlen stb.stb. " Otthon férfiemberként kicsit jobban magába roskadva az elkeserítő diagnózis után, beszélve a családdal öcsém megpróbálta mindezt egy másik orvossal is megbeszélni.
A helyettesítő háziorvos- pedig nem is az ő betegei vagyunk- egyből kikérdezte, volt-e a családban cukorbeteg, milyen életmódot folytat, tanácsokat adott, elküldte dietetikushoz és megnyugtatta. Szó sincs róla, hogy elkezdje magát gyógyszerezni, diétával, mozgással, egyszóval odafigyeléssel meg lehet akadályozni, hogy valóban cukrossá váljon. Ez most csak egy figyelmeztető jel volt a szervezettől ami még visszafordítható gyógyszerek nélkül is. Mindkét ember orvos. Elvégezték amit el kellett, de van még valami, ami legalább olyan fontos és csak egyiküknél működik.